Őrség (2008.08.30. - 09.06.)

Őrség. Évek óta kísértett ez a hely ismeretlenségével. Bejártuk az országot Enikővel - alig van olyan honi vidék, amivel zavarba lehetne bennünket hozni. Az Őrség ilyen volt - egész eddig...

A Ferencz-portán (http://www.ferenczporta.hu/) kaptunk egy egyszerűen, de még a szükségesnél is jobban felszerelt apartmant. A vendéglátóinkról Süveges Gergő (http://www.suvegesgergo.hu/) rövid írásánál úgysem tudnék találóbbat írni, így inkább őt idézném (http://www.suvegesgergo.hu/?p=159):
A Ferencz házaspár két évtizede érkezett az Őrségbe Budapestről. Tibor mérnök, Krisztina orvosnak készült. Vidékre akartak költözni a fővárosból. Errefelé nem ők az egyetlenek. Önellátó biogazdaságot hoztak létre, ebben viszont már nem sok követőjük akad. A hat gyermeket tekintve sem. Vendégeket fogadnak, sajtot készítenek, igaz, a kecskesajttal már felhagytak. Arra már végképp nem volt energiájuk. Ezek szerint inkább a vendégfogadás felé van a továbblépés? - tesszük fel a kérdést, majd rájövünk: megint a kényszeres fővárosi beszél belőlünk, aki szüntelenül a továbbot, a többet, a jobbat, a fenntartható fejlődést keresi. Élnek, állatokat tartanak, gyerekeket nevelnek, embereket fogadnak, építkeznek, udvart csinosítanak, házat vakolnak. Nem a továbblépés a fontos, hanem az élet: a mindennapi élet és az emberi kapcsolatok életben tartása.

Ésakkor a képek:

2008.08.30.: még úton, egy őriszentpéteri étteremnél

2008.08.30.: A Ferencz-portán

2008.08.31.: Szalafő - szétnéztünk a többi szeren is. Örültünk, hogy vittük a bicikliket.

2008.08.31.: A Ferencz-portán

2008.08.31.: Kaptunk egy kedves meghívást a szomszédból. Sanyi bácsi kiválóan elszórakoztatta a lányokat, amíg a vacsora készült.

2008.09.01.: Vadása-tó. Nekem kissé csalódás volt, de etethető kacsák azért itt is voltak.

2008.09.02.: Elautóztunk a talán éppen egyszerűségéből fakadóan gyönyörű veleméri templomhoz. Útközben megálltunk Magyarszombatfán - odafelé a haranglábat néztük meg, visszafelé pedig egy kis vadasparkban nézelődtünk.

2008.09.02.: A hodosi tónál. Bár hármas határ mellett laktunk, ez volt az egyetlen alkalom, hogy átléptük az országhatárt - Szlovénia irányába. Felkeltette érdeklődésünket egy kis tó mellett kialakított vidrafigyelő hely. Vidrát nem láttunk, de nagyon kellemeset sétáltunk, a lányok meg jót pacsálhattak.

2008.09.02.: A láncos mérleghinta.

2008.09.02.: A Ferencz-portán

2008.09.02.: Lefekvés előtt

2008.09.03.: Ják, templom

2008.09.03.: A Ferencz-portán

2008.09.04.: A kercaszomori sökfás temető

A sok kilométer hosszú Kercaszomor végén fekszik egy pici temető, ahol ezek a facsonkok emékeztetnek már csak a helyi temetkezési szokásokra. Ha valaki teheti, egy hajnali órán bóklásszon egy kicsit arra, sokféle gondolata fog támadni múltról, jelenről, jövőről.

2008.09.04.: Egy reggeli

A tányéron házitojás, házisajt, házivaj, háziszalámi, házizöldségek - mindez házikenyérrel...

2008.09.04.: Rezső bácsinál, a fazekasnál

Rezső bácsi bokros teendői közepette-ellenére is szó nélkül fogadott minket. Munka közben igazgatta a lányokat, akik a végére egészen belejöttek a formálásba. Apa meg rugdosta alulról a korongot, és igyekezett a kellő lendületadások között fényképezni. (Az utolsó kép talán pesszimista kicsengésű, de alig tudtuk bepakolni az autó kalaptartójára a sok remeket.)

2008.09.04.: Dobokay Péter a legtipikusabb őrségi embernek mondanám tiszta gondolkodásmódjával és életével - ha éppen nem Budapestről érkezett volna, hogy itt mutasson példát mindenkinek becsületről, munkáról, egyenességről.

2008.09.05.: Utolsó este